KÖRNYEZETI KÁRELHÁRÍTÁS
Üzemi kárelhárítási terv, vagy vízkárelhárítási terv?
Tapasztalataink szerint – a jelenlegi és a korábbi jogi szabályozásnak „köszönhetően” – a köztudatba tévesen ivódtak be a kárelhárítással kapcsolatos feladatok, kötelezettségek. Sok esetben még a hatóságok is tévesen kezelik a kárelhárítási tervek fogalmát, melyek esetlegesen félreértésekre adhatnak okot az üzemeltetőknél. Lássuk, hogy mi is a különbség a vízkárelhárítási és egy üzemi kárelhárítási terv között.
A legegyszerűbben akkor érthetjük meg a két tervtípus közti különbséget, ha megnézzük a 1995. évi LVII. törvény – a vízgazdálkodásról – fogalommeghatározásai között a vízkárelhárítás magyarázatát.
Eszerint: „Vizek kártételei elleni védelem és védekezés (vízkárelhárítás): a károsan sok vagy károsan kevés víz elleni szervezett tevékenység”. Leegyszerűsítve, látható hogy vízkárelhárítás alatt árvízvédelmi, belvízvédelmi, ill. az alacsony vízállás okozta kártételek elleni védekezést érti a jogszabály. A vízkárelhárítási tervezés igen sokrétű lehet, kezdve az árvízvédelmi művek, vésztározók tervezésétől, egészen a védelem személyi, és tárgyi feltételeinek megszervezéséig.
Nem is szükséges ebbe jobban belemélyedni, hiszen ezen kötelezettségek leginkább állami, önkormányzati, vízitársulati, ill. vízügyi igazgatósági hatáskörbe tartoznak. A cégeket, vállalkozásokat rendszerint nem ezen tervezési feladatok érintik, hanem a környezeti károk megelőzését szolgáló, üzemi kárelhárítási kötelezettségek.
Az üzemi kárelhárítási terv, vagy egyszerűen csak üzemi terv készítésének részletes szabályait a 90/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet – a környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának rendjéről – határozza meg.
Kinek kell üzemi kárelhárítási tervet készítenie?
Az üzemi kárelhárítási tervek készítésének részletes szabályait a 90/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet határozza meg. A jogszabály 2. számú melléklete részletesen leírja, hogy mely gazdálkodóknak, ill. milyen tevékenységek végzőinek szükséges üzemi tervet készítenie.
Ilyen téren kötelezettek, például az energiaiparban a nagy teljesítményű tüzelőberendezéseket (50 MWth-ot meghaladó bemenő hőteljesítménnyel) alkalmazó vállalkozások, ásványolaj- és gázfeldolgozók (gáztisztítók), kokszolókemencék üzemeltetői, szénelgázosító és cseppfolyósító üzemek.
Továbbá fémek feldolgozásával foglalkozó üzemek, az építőipar és a vegyipar bizonyos szereplői, egyes gépipari, papíripari, textilipari, bőripari, élelmiszeripari, vagy bányászati tevékenységet végző vállalkozások, valamint a nagylétszámú állattartó telepeket (40 000 férőhely baromfi számára, 2000 férőhely 30 kg-on felüli sertések számára, 750 férőhely kocák számára) üzemeltető mezőgazdasági cégek.
A lista igen terjedelmes ezért itt nem ismertetjük részletesen, csak a lényegesebb tevékenységi területeket emeltük ki közülük. Javasoljuk, hogy mindenki aki az érintett kategóriákba tartozó tevékenységet végez alaposan nézze át a jogszabályi kritériumokat, és amennyiben a tervkészítési kötelezettsége fennáll, mihamarabb készítesse el üzemi kárelhárítási tervét arra jogosult szakértővel.
Ki készíthet üzemi kárelhárítási tervet?
A környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának rendjéről szóló 90/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet 7.§ (3) bekezdése határozza meg az üzemi tervek készítésének előírt jogosultsági feltételeit.
Eszerint, az üzemi tervet a környezetvédelmi, természetvédelmi és tájvédelmi szakértői tevékenységről szóló jogszabály – 297/2009. (XII. 21.) Korm. rendelet – alapján a víz és a földtani közeg részszakterületen szakértői jogosultsággal rendelkező szakértő készítheti el. Társaságunk szakemberei rendelkeznek ezen szakértői jogosultságokkal, így amennyiben kárelhárítási tervezéssel kapcsolatos segítségre van szükségük, kérjük forduljanak hozzánk bizalommal.